Komatál, komálás, a 20. századig hagyományos, jellemzően falun jellemző szokás. Minden, amit tudni érdemes róla.
A napokban Sződliget közösségimédiás-csoportjában érdekes felhívást posztolt egy felhasználó, aki felvetette, hogy közösségileg lenne érdekes feleleveníteni a komatál hagyományát - a poszt gyorsan népszerű lett és többen írták le saját gyermekkoruk történeteit is. De mi is az a komatál, mi van benne, miről szól az egész? Utánajártunk.
A komatál
A komatál küldése a komálás ősi népszokásának része volt, amikoris a lelki rokonságot, a keresztszülőséget ünnepelték. Általában húsvét környékén, ünnepélyesen jelentették be az érkező gyermek keresztszülőinek a nevét, amely mindig megtiszteltetés, de egyben fontos kötelesség is volt.
A komatál emellett sok helyen kifejezhette a gyermekágyas anyák iránti figyelmességet, az érkező gyermek köszöntését, egy olyan gesztus volt, amely nagyon sokáig a közösség összetartásának elengedhetetlen eleme volt.
Székelyföldön pocita néven ismerték és sok helyen különleges, egyedi hagyományok is csatlakoztak az "alapcsomaghoz".
Ha a koma (vagy komaasszony) nem tudott jelen lenni az ünnepélyes eseményen, a komaság szándékát és tiszteletét azzal fejezhette ki, hogy komatálat küldött. De mi is ez a komatál? Lehetett jelképes, gesztusszerű ajándék, például gyümölcsök, piros tojás vagy valamiféle nyalánkság, de természetesen lehetett valódi bőségtál is húsokkal, köretekkel. A komatál hordásának és átadásának kialakult a maga szertartása - erről már a Magyar Konyha írt. A kosárba tett vagy kantáron, szíjon lógó fazekat, a komaszilkét az egyik kezükben fogták. A tetején egy cifra tányérban, illetve a virágmotívumokkal, gyakran felirattal díszített mázas cserép levestészta és tyúk volt, természetesen letakarva. A másik kezükben vitték a tésztástálat, melléfogva bort és pálinkát. A leves általában mindenhol része volt a komatálnak, mert attól kapott erőre a szülés után még gyengébb asszony, illetve sok helyen ezzel már a felcseperedő gyermeket is erősíteni vélték.
Az átadásnak is sok helyen külön ceremóniája volt. A komaasszony az átadás előtt azt mondta, "Hoztam egy kis harapnivalót, hogy megerősödj", mire az otthoniak marasztalták, a komaasszony pedig előbb szabadkozott, majd helyet foglalt és az étkezést is sokszor ott töltötte, majd az elmosogatott edényeket haza is vitte, ilyenkor egyes helyeken még süteményt is csomagoltak a komának.
A szokás még az 1980-as években is elmaradhatatlan jele volt a közösségi összetartásnak, az egymásra figyelésnek.
A szoptató anyáról való gondoskodással azt biztosították, hogy az anya minél hamarabb megerősödjék a szülés után, és bőséggel tudjon szoptatni.
A komatál fogásainak száma mindig páratlan volt. Az első és az utolsó komatálat általában a főkomaaszony küldte, a többi komaasszony pedig naponta váltotta egymást. Nem csak a komaasszonyok küldtek komatálat, hanem a keresztelőlakomán részt vevő vendégek is megrakták a „komacsészéket”. A komatálat az illendőség szerint az kóstolta meg először, aki vitte, és őelőtte ette meg az anya és a családja. A tál vivője a szokás szerint erőt, egészséget, bő tejet kívánt az anyának, kikérdezte, hogy ment a szülés, és ellátta jótanácsokkal is.
Kiemelt kép: egy.hu
تعليقات