Van, akinek ízlik, van, aki sokallja az árát - górcső alá vettük az új sződligeti réteseket. Szubjektív véleményünk.
Ahogy mi is beszámoltunk róla, egy bő hete már rétesezője is van Sződligetnek: a hír olyan meglepő, amilyennek hangzik, de nemkülönben ilyen hírt futottak be A Mi rétesházunk névre hallgató cukrászda ételkritikus posztjai is a közösségi médiában. Egyesek szerint amellett, hogy még csak hasonlítani sem lehet más környékbeli rétestermékekhez, nagyon drága is, mások szerint viszont a széles és meglepő ízválaszték és a sütemények tartalmassága kárpótol. Elmentünk tehát mi is, és vettünk párat.
Amikor rétest vesz az ember, mindössze néhány választás kering a fejében: almás, túrós, a mindig kilógó furcsa 10% esetében pedig káposztás, és még esetleg néhány alap verzió. Ez az első, ami nem így van A Mi rétesházunkban: az oké, hogy ezek mind elérhetőek, de
ezután kezdődik csak a kínálat: mangós-túrós, málnás ízesítésű, oreo-darabkás, hogy tovább ne is menjünk...
Alá kell írni, hogy a kínálat meglepően széles, már-már merész. Ezeken kívül többféle sütemény és néhány fajta pogácsa is sorakozott a pultokon, de ezekkel a kutatásunk most nem foglalkozik, bár ha van rá igény, még visszatérhetünk értük.
Visszafogott emberek révén almást mindenképp vásároltunk, de vettünk a meglepőbb opciók közül is: rövid mérlegelés után a mangós-túrós és a málnás-túrós ízesítés mellett döntöttünk, majd egy kis habozás után még egy utolsó káposztásat is hozzácsaptunk, mert ilyen jól fizetik a Sződligetiek.hu-szerkesztőket (ez itt egy vicc, ha egyes kommentelők kiragadnák a kontextusból).
A végösszeg, mi tagadás, nem volt kevés, a rétesek 750 és 850 forint körüli darabáron fogynak,
viszont valóban vastagabbak az átlagosnál és rendesen meg is vannak töltve, nem is beszélve az új ízekről - egy ilyen élményért összességében alkalmanként kigazdálkodható az a pár ezer forint.
De beszéljünk magukról a rétesekről: az első szembeötlő tapasztalás, hogy az új kombinációk egyáltalán nem életképtelenek: a mangós íz váltotta ki talán a legjobb összhatást, de a málnás kombináció után sem panaszkodhattunk.
Ahogy azt az olvasó is gondolhatja,
a legtöbb rétes túróalapú, amelyeken a felső, vékony réteg váltakozik ízek szerint, viszont egyes sütemények inkább a pudingos irányra emlékeztettek.
A klasszikusok szintén rendben vannak, az almás mindig jól csúszik, de itt érződik talán a leginkább, hogy miért népszerűbb sokaknál a leheletvékony rétestészta: az osztrákosabb, "strudel"-szerű roppanós burok valóban nem azonos az éppen csak kitartó, átitatott tésztalapokkal, így ez valóban megosztotta az ízteszt-résztvevőit. Az utolsó káposztás modell is lecsúszott azért, annak ellenére, hogy továbbra sem lesz kedvenc, kifejezetten könnyen.
Összességében jó szájízzel tudunk nyilatkozni az általunk kóstolt réteskről.
Bár az ár valóban magasnak mondható, egy kis településen bizonyára szükséges is, viszont meglepően széles, újító szellemű kínálatot és tartalmas, bár vastagabb tésztájú süteményeket kaptunk a pénzünkért.
Tízes skálán erős hetes vagy gyenge nyolcas mindösszesen.
Én sajnos nem tudok véleményt mondani, mert nem gondoltak a cukor betegekre.