Fogadunk, hogy nem tudta, mióta használunk irányítószámot – a választ a 20. században kell keresni.
2133, 2600, 2131, és a sort lehetne folytatni. Az irányítószámok a hétköznapjaink szerves részét képezik, mégis méltatlanul elfeledett a történetük. Egy ideig úgy tűnt, a posta háttérbe szorulásával szerepük is csökken, de a futárok és az online világ is igényt tart a rendszerre. De kezdjük az elején.
Az irányítószámok postai küldemények rendeltetési hely szerinti csoportosítását segítő azonosító kódok, amelyek egyes helyeken tisztán számokból, míg máshol betűkből és számokból állnak. Ma a világ legtöbb országa használ irányítószámokat, de természetesen itt is vannak kimaradók, mint például Panama.
Az első irányítószám
A világtörténelem tudomány által ismert időszakában először meglepő módon az Ukrán Szocialista Köztársaságban vezettek be irányítószámot 1932-ben. A Szovjetunió tagköztársaságában ekkortájt nem épp a hatékonyság és az innováció voltak a hívószavak: ezekben az években zajlott a holodomor-éhínség, amely önmagában is 3-4 millió áldozatot követelt.
A rendszer itt csak 1939-ig állt fenn, akkor kivezették és a világ ismét irányítószám nélkül maradt, egészen 1941-ig,
amikor a hitleri Németország vezetett be irányítószám-rendszert. A világháború után fokozatosan terjedt el a postázást megkönnyítő keretrendszer használata: Argentína, Nagy-Britannia, majd 1963-ban az USA is bevezette. Magyarországon 1973-tól használunk irányítószámot, az akkor megalkotott négyjegyű, numerikus rendszer működik azóta is.
2133… de miért is?
Az irányítószámokat nem csak kisorsolják, bizonyára észreveszik a környékbeli olvasók, hogy minden irányítószám 2-es számjeggyel kezdődik a régióban – ez nem véletlen. Az irányítószámok első számjegye által jelölt gócterületek közül az 1-es Budapestet, a 2-es Budapest környékét jelöli, a továbbiak pedig az óramutató járásával megegyező sorrendben körbejárják az országot (3-as: Észak- Magyarország, 4-es: a Tiszántúl északi része, 5-ös: az Alföld középső része, 6-os: Dél-Alföld, 7-es: Dél-Dunántúl, 8-as: a Balaton környéke, 9-es: Nyugat-Magyarország) – ez tehát az első számjegy.
A második általában Budapesttől távolodva növekszik, ez tehát a távolságot hivatott mutatni, de nem arányosan. Az utolsó két számjegy pedig a postai körzet számát jelöli – ez az oka annak, hogy önálló postahivatal nélküli települések kénytelenek közös irányítószámon osztozni.
Az irányítószám-rendszer csendben ugyan, de működik – a 21. században, különösen a COVID óta előtérbe kerülő futárszolgálatok legnagyobb örömére és ezáltal mindannyiunk hasznára,
ennek ellenére több ország is van, amely nem használja – így a Kínába olvadt Hongkong és Makaó vagy például Írország sem (bár vitatott a kérdés a brit-szigeteki államban).
Amikor tehát legközelebb levelet címzünk vagy a neten rendelünk, ne feledjük, hogy miért és milyen számokat ütünk be.
Nagyon érdekes írás, köszönöm.