Interjú a Vendégvárók Váci Egyesületének elnökével és számos váci kezdeményezés szervezőjével civil létről, múltról és jövőről.
December elsején, azaz tegnap ünnepelte fennállásának 23. évfordulóját a Vendégvárók Váci Egyesülete. 23 év távlatából milyen eredményeket tudnak megvonni, mire a legbüszkébbek?
A Vendégvárók Váci Egyesülete pontosan 23 évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy a városba érkező embereket az érkezéstől a távozásig maximálisan el lehessen látni turisztikai szempontból. Vendégvárásról van szó, nem vendéglátásról: az egyesület tagjai között vannak olyanok, akik ilyen tematikájú vállalkozásokat üzemeltetnek és a koncepciónk szerint az egyesületi tagok egymás vállalkozásait ajánlják az érkező vendégeknek, összehangolják az egymást kiegészítő működésüket.
A cél az, hogy ha a vendég a városba érkezik, ne menjen el anélkül, hogy nem találunk neki szálláshelyet, hogy ne tudjon fogyasztani, hogy ne költse a pénzét mondjuk kávézóban, étteremben vagy épp egy ajándékboltban.
Milyen szándékkal alapult az egyesület?
Abban az időben a turisztika még igencsak gyerekcipőben járt, sok vállalkozás, így az egyesületi alapító tagok sincsenek közöttünk. A vendég az úr, de a vendégvárás mellett rengeteg jótékonysági rendezvényt, fogadásokat, kiállításokat, gyűjtéseket szervezünk, amelyek természetesen megfelelnek a turisztikai alapértékeinknek.
Ilyen rendezvény a nagysikerű Lecsófesztivál is.
Természetesen, a gasztronómia a turizmus elengedhetetlen része, így számos ilyen tematikájú programot is szervezünk a Lecsófesztiválok mellett is, legyen akár szó forraltborfőző versenyekről, bejglisütő versenyekről vagy hasonlókról. Ez mind vendégvárás valahol és így egyesületünkhöz relevánsan kapcsolódik. Pro Urbe díjas szervezet vagyunk, így papírunk is van arról, hogy méltó módon képviseljük a város civil életét.
Egy több mint 20 éves civil közösség létezése is egyfajta értéket mutat, hiszen azt mutatja, hogy hosszú időn át tartó elkötelezettség van a háttérben. Mi az, ami az egyesületet ennyi idő után is hajtja, mik a motivációk?
Azt hiszem, hogy ha valaki turizmussal foglalkozik, ott nagyon nagy szüksége van az intelligenciára. A vendéglátó, a szállásadó, az étteremtulajdonos és még a pincér is nagyon intelligensen kell viselkedjen, szemtől szembe kell nézni, magas követelményeknek kell megfelelni. Egyesületünket tehát ezek a mércék hajtják, mindig igyekszünk még jobban végezni a dolgunkat, elérni az egyre jobb és jobb minőséget.
A civil világot gyakran éri az a kritika innen-onnan, hogy szükségtelen felhajtással jár, nem térül meg költségszerűen vagy éppen csak zavaró. Mi a véleménye ezekről a kritikákról?
Egy egyesület működése mérhető pénzben is, mert sajnos a mai világban pénz beszél, kutya ugat, de szerintem sok program, rendezvény megszervezése egyáltalán nem pénzkérdés.
Közönség kell, anélkül cseszhetem, a pénz nem a legfontosabb. Nagy rendezvényeket szervezünk, egész napos programokat is, ezekhez kellenek források is, de mindez érdeklődők és szervezők nélkül nem működik. Nagyon sok egyesület tűnik el. Mindig azt mondom, hogy az egyszerűségben rejlik a szépség. Minél egyszerűbben alkotsz, annál nagyszerűbb. Meg kell fogni az embereket, hogy hónapok munkája után látogatottsága is legyen a programoknak. Most éppen élelmiszert gyűjtünk, így most is minden nap szükségünk van a szemtől-szemben való kommunikációra, mert anélkül nincs kapcsolat, nincs viszony.
Vácon a 23 év alatt változtak az önkormányzatok színei. Megjelent mindez az egyesület működésében?
A Vendégvárók Egyesület politikamentes. A külföldi vendégeket nem igazán érdekli Magyarország politikai helyzete, érdekli viszont az ország kultúrája, művészete, zenei világa és gasztronómiája. Ez a négy húzóágazat számít igazán, az itt eltöltött pár nap alatt ezekkel kell megmutatnunk magunkat, hogy a látogatók jó szájízzel távozzanak. Borzasztóan fontos, hogy amikor egy vendég megérkezik egy országba, városba, és ott egy vállalkozóhoz, akinek a szolgáltatását igénybe venné, akkor erre később is csak így fog emlékezni: volt egy ország, ahol egy város, ahol egy vállalkozó.
Mi a sokadik lépcső vagyunk ebben a folyamatban. A hozzánk érkezők is a városunk, a saját településünk hírét viszik, nem a politikai helyzetét.
A városra sosem volt jellemző, hogy hátráltatott minket, konfliktusaink sosem voltak az önkormányzattal – mindegy volt, hova tartozott a vezetés.
A gyermekek segítése is fontos céljuk – az elmúlt időszakban is volt példa fiatalok megsegítésén, rengetegen fogtak össze. Ilyenkor mutatkozhat meg a civilség igazi értéke?
A civilséghez és mindenhez, amibe belefogunk, kell a bizalom, anélkül nem megy. A fiataloké a jövő, fel kell karolni őket, de ez nem feltétlenül a jólétet jelenti. Gyarló emberek vagyunk, bárki élete megtörhet, nekünk tehát nyitott szemmel kell járnunk, hogy ha mi nem is, más segíteni tudjon.
Mik az Egyesület tervei a továbbiakban?
Tavaly tartottuk fennállásunk 20. évfordulóját egy nagyszabású gálaesttel, amit a járvány miatt kellett 2022-ben tartani. Tavaly méltón ünnepeltük egyesületünket, a terveinkről is csak ezt mondhatom el: szeretnénk segíteni a váciak és a környékben élők hírnevének terjedését. Bízom abban, hogy a vendéglátás fellendülhet a Dunakanyar bal partján és mi mindig méltón fogjuk fogadni azokat, akik megtisztelnek minket.
Kiemelt kép: Frenyó Krisztina/life.hu – Sződligetiek.hu grafika
Köszönöm ezt az interjút a sződligetiek.hu-nak! jól sikerült! István egy kincs!